A felvidéki magyarság politikai önszerveződése
A Monarchia romjain megalakult utódállamok közül Csehszlovákiában érvényesültek leginkább a polgári demokratikus jogok, amelyben nem kis szerepe volt az 1935-ig az ország élén álló Masaryk elnöknek. A francia és az amerikai mintára megalkotott kerettörvények biztosították a kisebbségek politikai életbe való bekapcsolódását. A demokratikus keretek azonban nem tudták elfedni a nemzeti és nemzetiségi kérdés megoldatlanságát, Szlovákia (ezen elsősorban a szintén kisebbséget alkotó szlovákságot kell érteni) és Kárpátalja autonómiájának és a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldatlan problémáját.
Az ezeréves haza felbomlása és a hatalomváltás váratlanul érte a Csehszlovákiába került magyarságot. Részben a bizonytalanságnak, részben a Szlovákia területére meghirdetett rendkívüli állapotnak és katonai diktatúrának tudható be, hogy a magyarság politikai önszerveződése csupán a háború befejezése után egy évvel, 1919 végén kezdődött meg. A korábbi pártstruktúra a Monarchia felbomlásával szétesett, így a politikai intézményrendszer kiépítését az alapokról kellett kezdeni. A pártszervezkedést az 1920 elejére meghirdetett nemzetgyűlési választások gyorsították fel. A világnézeti és osztályalapokon szerveződő magyar pártok közül elsősorban a Magyar és Német Szociáldemokrata Párt, a keresztényszocializmus eszméire építő Országos Keresztényszocialista Párt (alapítója Márai Ferenc és Radványi Géza édesapja: Grosschmid Géza *megjegyzés: tollnok) és a kisgazda és paraszti rétegeket tömörítő Országos Magyar Kisgazdapárt emelkedett ki.
A keresztényszocialisták szervezkedése már 1919 őszén megkezdődött, és a formálódó párt alapeszméjévé a nemzeti tolerancia vált. Ennek jegyében fordult a Felvidék valamennyi őslakosához, magyarokhoz, németekhez, szlovákokhoz, ruténokhoz, hirdetett harcot a betolakodó csehek és a bolsevizmus ellen. A keresztényszocialista csoportok helyi szintű megszervezése után a párt 1920. március 23-án tartotta meg első kongresszusát Pozsonyban. Az Országos Keresztényszocialista Párt első elnökévé Lelley Jenő nyitrai ügyvédet választották.
A keresztényszocialistákhoz képest kis késéssel indult meg a kisgazdák szervezkedése. A volt Nagyatádi Szabó-féle párt helyi szervezeteire és a gazdakörökre építkező párt két központja Rimaszombat és Komárom volt. Az új hivatalos nevén Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt elsősorban a parasztság érdekvédelmére helyezte a hangsúlyt, de programjában a keresztényszocialistáktól eltérően, nyíltabban fogalmazta meg a magyarság nemzeti jogainak védelmét. A párt elnökévé Szent-Ivány József bejei földbirtokost választották.
A fentebb említett pártok közül egyedül a szociáldemokraták rendelkeztek a kezdetektől szervezett tagsággal, hiszen a fordulat előtt a Magyar Szociáldemokrata Párt erős pozíciókkal bírt a Felvidék nagyobb városaiban. Mivel azonban a szlovák szociáldemokrácia nemzeti alapon egységre lépett a cseh szociáldemokráciával, a főleg Pozsony és Kassa munkásságát tömörítő magyar és német alapszervezetek megalakították a Magyar és Német Szociáldemokrata Pártot.
Az 1920 áprilisában megtartott első parlamenti választásokon ez a három párt képviselte a „szlovenszkói” magyarságot. A választások előtti időszakban ugyan felmerült a választási bojkott elképzelése is - elsősorban a folyamatos nemzeti sérelmek és a még alá nem írt békeszerződés következtében meglévő bizonytalan jogi helyzet miatt -, végül azonban a magyar politikusok a részvétel mellett döntöttek. A hatalom mindent megtett, hogy a magyar pártok szereplése sikertelen legyen. Már a választási törvény is ezt szolgálta, hiszen míg a tisztán szlovák választási kerületekben csupán 18-20 ezer szavazat kellett egy képviselői mandátumhoz, addig a magyar jellegű érsekújvári és kassai választókerületben 27 ezer szavazatra volt szükség. Szintén a magyar szavazók megtévesztését szolgálta az, hogy egy „álmagyar” párt is elindult a választásokon Magyar Nemzeti Párt néven. Ez azért volt feltűnő, mert a hatóságok korábban elutasították egy ugyanilyen nevű magyar párt bejegyzését. A megtévesztő akció azonban sikertelen volt, hiszen a csupán nevében magyar párt csúfos kudarcot vallott, miközben a magyarság érdekeit szolgáló pártok jól szerepeltek. A nemzetgyűlés alsóházába 8 képviselőt, míg a felsőházba 3 szenátort juttatott a három magyar párt. Mivel 2 magyar képviselő a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listáján is bekerült, így összesen 13-an képviselték a magyarságot a nemzetgyűlésben.
Simon Attila
(Az írás egy tizenegy részes sorozat része. Részletekben adjuk közre az egész tanulmányt.)
Olvasónktól kaptuk. Köszönjük!
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése