„A WERFEN vonat, vagy KINCSTARI vonat anyagait a Magyar Nemzeti Világ Tanács nevében hoztam haza. Igaz, mindent én kutattam ki és a saját zsebből másoltam ezer oldalakat pl. az amerikai National Archive-ban, de ingyen átadtam a Magyar Nemzeti Örökség Minisztériumának egy közösen egyeztetett sajtóközlemény ellenében. Volt is meglepetés és nem lehetett a Magyar Nemzeti Bankból elvinni kártérítés formájában 4 milliárd USA Dollárt 2000-ben olyan anyagokért, mint a Királyi palota teljes belső műkincs berendezése, ami a mai napig nem kerülhetett elő, képtárak, múzeumok anyagai, a teljes állami zálogház, két raktára 40 üzletének minden vagyonával, stb. Ami tehát magyar nemzeti tulajdon volt. Ki is tiltott Patrubány Miklós a Világszövetségből, hogy a bizonyítékaimat máshol mutogassam. Molnár Lajos kapott is erről levelet Karolinában. A Nagy Magyar Hazafiak már ilyenek.”
Geönczeöl Gyula
Köszönjük!
Részlet az írásból:
„…Lapokból, és emigráns társaim figyelmeztetése folytán értesültem Kenneth D. Alford, Richmond, Virginiában élő pénzügy-kutató hivatkozásaira a II. Világháborúban a nyugati zónába menekített magyarországi vagyonokra. Alford úr déli konzervatív amerikai volt, és barátsággal fogadott. Egy idő után megengedte, hogy a nála lévő anyagokat lemásolhassam, majd az egész anyagot elhoztam Magyarországra. A másolatokat 1999. November végén átadtam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, ahol elmondták, hogy ezt az anyagot nem ismerik…
…A felfokozott média érdeklődés közepette a Magyarok Világszövetsége akkori alelnöke felettesei kétségbeesett rosszallása ellenére meghívta Alford urat, aki Budapesten sikeres sajtókonferenciát tartott a kérdésről. Ennek a sajtótájékoztatónak az lett az egyik eredménye, hogy megdőlt az a hivatalos felfogás, miszerint a magyar állam 1945-ben "megsemmisítette" volna a szállítmány leltári és az azonosítást lehetővé tevő iratanyagot: Az Alkotmánybíróság 16/1993 . (III.12) AB határozata - kizárólag a rendelkezésre álló dokumentumok alapján - született: a "hadi helyzetre tekintettel a kormánybizottság a veszélyeztetett helyeken lévő igazgatóságoktól az értékeket a Magyar Királyi Postatakarékpénztár budapesti Főintézetébe szállította", ahol "megkezdték az értékek rendezését, tartalmuk szerinti válogatását. Ekkor eltávolították azokat a jegyzékeket, amelyek az elvont vagyontárgyak tulajdonosait jelölték meg a csomagok és letétek mellett".
Mivel az "egykori tulajdonosok a Magyar Állam - hivatalos közegeinek intézkedései nyomán szenvedtek tulajdoni sérelmet - a Magyar Államot terheli helytállási kötelezettség - a Párizsi Békeszerződés 27. cikkének 2. pontja - az 1946. évi XXV. Tc. értelmében "az állam az őt terhelő kötelezettséget akként is teljesítheti, hogy - teherbíró képességével arányban álló módon - kárpótlás útján tesz eleget". A kincstári, vagyis a Werfen vonat értéke kb. négy milliárd USA Dollárt tett ki. Ennyit kellett volna a magyar államnak kárpótlásként fizetnie, amit pl. a Magyar Nemzeti Bankból fel lehetett volna venni.
„A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank több színaranyat tartalmazó bádogdobozt adott át, ezek a bank tulajdonát képezték. 1954-ben Nyárádi Miklós, aki ekkor már a Bradley Egyetem közgazdász tanszékvezető professzora, ezt mondta a magyarországi kommunista hatalomátvételt vizsgáló kongresszusi bizottság előtt Washingtonban: "az orosz hadseregnek engedélyezték a korlátlan rablást. A rablást a hadsereg speciális rabló alakulatai is segítették, amelynek becsüsök, könyvelők, lakatosok voltak a tagjai.
Ezeket a bizottságokat kiküldték minden bankhoz. Én magam is láttam őket munkában, mint a budapesti Első Nemzeti Takarék Bank vezetője. Kirobbantották a páncélterem ajtaját. A lakatosok betörtek minden széfbe és azokat kiürítették, majd szétválogatták: pénzre, aranyra, értékpapírokra, stb. Ezután, arra kényszerítettek bennünket, hogy a zsákokba rakott értékeket ránk szegezett géppisztolyok között kihordjuk a teherautókba. Mivel az oroszok elvitték a megmaradt pénzt, a németek pedig a pénznyomdát, a kormány képtelen volt fizetni a közalkalmazottaknak. Ekkor Miklós Béla tábornok kérésére az oroszok kölcsönt adtak nekünk.
A valóságban a tőlünk elvett pénzt adták kölcsön. 2-3 év múlva ezt a pénzt az oroszok visszakövetelték. De lefoglalták a németek által lefoglalt vagyonokat is". A Nyárádi által leírtak ellen a bankok eredetileg úgy védekeztek, hogy a kiürítéskor a bankokban a kiürített páncéltermeket és a széfeket nyitva hagyták. Azokat a bankokat, amelyeket nem sikerült időben kiüríteni az oroszok kirabolták…. „
Geönczeöl Gyula
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése