Ady Endre: A muszáj Herkules
Dőltömre
Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hig
fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De
nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném
már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék
fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény,
muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki,
gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése